- Az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert ez a világ a bátraké!
- Második hete élem életem, Pest szívében éneklem, itt vagyok, tárd ki e világot nekem: Élet, gyere és mutass kérlek. Mutass valamit, egyetemi éveim után szabadon, szabadság felé kell ugranom... ismét, mert a zárka megbolondít, ha bezárnak, korlátok közé szorítanak, pedig nem vagyok sem lépcsőház, sem pedig kóbor eb. Kereslek, kutatlak, Napos hajnalon, vérző utadon, éjszaka sötétjén, égbe kiáltó ösvényén és mikor a pirkadó Nap, ismét tükröt mutat, mosolyogsz egyet és boldog vagy!
- Kutatom szerelmem, keresem társam, ballagok a mával, a holnapra nem gondolok, szeretni akarok! Tanultam sokat, életet, egyetemet, utakat. Embereket, viselkedéseket, viszont most üres járaton vagyok. Az a busz ez, mikor nem tudod merre is mész, hiába üres járat van kiírva, hiába látja a sok járókelő, nem lehet felszállni, megpróbálják, de míg nem állok meg, addig a lépcsőmra nem állhat rá senkisem. Segíts nekem, kinyitni az ajtót, segíts kérlek, hogy ismét önmagam lehessek! Elraboltak sokmindent belőlem, Hozzuk vissza együtt, élesszük újjá bennem. Talán jobb lesz, mint a régi énem!
- Köszönöm.
- walking disaster
- sum 41
2010. augusztus 18., szerda
Pesten
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Te Pesten bolyongó lélek, ki keresi régi testét ne csüggedj!
Vagyunk itt még páran kérlek, kik örülnek ha látják a másikat és boldogan koccintják össze poharaikat, őszintén tekintve és mondva a másik szemébe: egészségedre!
Mi az a lánc, minek fogja szabadságod? Mi megfoszt minket attól, hogy Veled koccinthassunk? Semmi az -mondom én. Egy gyenge pillanat képzelgése, mi oly könnyen tűnik el, mint éjjeli köd az első napsugártól. Bizonyítsam-e, hogy nincs lábadon béklyó? ... Akkor nézd meg a Facebook eseményeidet! :)
:) Ez fenomenalis.. nagyon koszonom!!!!
Megjegyzés küldése