Sok-sok-sok.... (=

Annyi minden van bennem, annyi mindent ki akarok írni... Annyira el voltam veszve... hogy magam sem tudom, melyik fonalat fogjam és göngyölgessem fel. De talán, nem is kell az a gombolyag nekem... odaadom a cicáknak, játszanak csak velük. (=

Amelyik szál, életútjaim szálai fontosak, régen a kezembe tartom!!! Azokat, melyek életem meghatározói, itt vannak a kezembe, és csak Őket szorongatom!! (= Így helyes, így pozitív, így kell, így emberi, így becsületes, így igaz!!!

Miért húznád Magad után azt, ami már egyszer lehagyott. Ami vagy aki, soha nem volt melletted, Te akartál Hozzá "felnőni" vagy lealacsonyodni. Megérte? Igen! Most már azt mondom, megérte... mert utat mutatott, honnan kell távozzam. Megérte szenvedni, sokat szenvedni, mások és magam miatt? Igen! Most már azt mondom, igen. Mert ahol a most-ban vagyok, ahhoz Hozzá segítettek. Bármi és bárki is legyen az. Eddig csak begubóztam, védekeztem, sajnálkoztam. Minek kell ez? Ezzel egyáltalán nem lesz jobb...

...tegyük ilyenkor félre az egót, tegyük félre azt, hogy elveszítheted életed szeremét!!! Mert életed szerelme, így fog szeretni, ahogy vagy, amilyen vagy. Ha elhagy azért, aki vagy... soha nem is volt a Tiéd! Ha a barátaid hátat fordítanak, azért, amilyen vagy... akkor jobb is, hogy nem kell velük lenned. "Madarat tolláról..."

Mindig légy hálás azért, amit az élet eléd sodor, amin át kell verekedned Magad... és ezalatt az idő alatt, légy arra a legbüszkébb, hogy az egóddal szemben, ember tudsz maradni. Szinten tartod Magad... és nem repülsz el, láthatatlan szárnyakon...
...mindent azért alkotsz, csinálsz, teszel... hogy jobbá légy! Nem másokért, nem dicsekvésért... hanem Magadért, hogy megállj egyszer a tükör előtt, és azt mondhatsd: Megcsináltam!!! És jobban érzem magam, több lettem a szememben!
Ezt viseld tisztelettel, fegyelemmel, teljes önismerettel és szerénységgel!

Én a mai nap tettem félre újra az egómat... ezzel védekeztem, intrikus voltam, sokszor morcos... pedig életem legjobb dolga történik velem a napokban... szinte újjászülettem. És eddig önző módon magamra koncentráltam, ahelyett, hogy élveztem volna azzal az eddigieket, akivel mindig is akartam! Magammal voltam elfoglalva, magamnak akartam mindent, boldog akartam lenni, gondolván csak szimplán arra, hogy szeretnek és én is viszont. Pedig, ha a boldogság az ajtódon kopogtat... és az aggályaid meggátolnak, az eltorzult éned miatt, félsz kiengedni mindent Magadból... akkor semmi nem lesz Benned, boldogság, sem bánat, sem szomorúság, sem vidámság... Egy nagy fekete golyó leszel. Törhetetlen, kibonthatatlan... egy fekete golyó, aki elbújni kíván, aki csak magának akar mindent, de kiadni másnak soha... 

...nagyon csúnya dolog, de most érzem csak igazán, hogy ismét kinyíltam. Most érzem csak, hiszen most is írok!!! Amíg nem voltam "sehol"-sem... addig képtelen voltam írni. Amíg kétségeim voltak, amíg nem akartam kinyílni teljesen... addig csak zárt volt életem. Most viszont élek!!! Élni akarok... és megélni mindent. A minden napjait a szerelemnek, boldogságnak, vidámságnak, komolyságnak!!!

Sok-sok-sok... dolog, mi kitörni vágyik belőlem... sok-sok finomság, mely most nyert értelmet, igazán. Hogy mellettem Vagy... hogy érezlek... és segítesz, támogatsz és nyugtatsz!!! Köszönöm...
<3

let me do my job...