Hogy mit üzenek Nektek? Rögvest belevésem az éterbe, melyből egy szippantással tüdőtökbe kering...
Hogy mit várok ettől Tőletek? Mondjuk azt, semmit!!!
Kérded, akkor miért írom??? Mert így, jól esik!
Jelened a hatalmas, mögötte eltörpül minden, mi lyukas... rossz, használt, régi.
Múltad az, mi mögötted hasad, mint völgy a hegyek között... mélységes, mégis magasztos párkány, melyre kiállsz...
Lenézel a mélybe, melyben hömpölyög az ember tömeg, Téged akarva, "ugorj már"... Halálodat kívánják, hogy életük, értelmet nyerjen végre. Visszajelzést akarnak, hogy érdeklődéssel követed-e azt, melyet Ők élnek. Az ármánykodást, a rosszat, a rossz akarást.
Múltadon állsz, a párkányon hálsz, kisebb kavicsok hagyják el a hasadást. Súlyos vagy oda, túl szép és Egyedi, hogy továbbra is egy szálon múljon, oly becses életed. Vedd észre magad előtt a Jelen kövét, a Jelen szikláját, mely oly nagy már... annyira hatalmas. Csomó emlékre hivatott tartani... nem úgy, mint az a kis, töredezett, repedezett párkány, mely bármikor leszakadhat, ha tovább állsz rajta. Ugorj hát... át a mély felett. Repülj, mert erőd megérett. Múltadból csak a jót hoztad... melyet beépítesz jelen életedbe!
Múltad élményeiből csak egy kavicsnyit hoztál... mert a többi dologból inkább tanultál. Melyet jobb, ha átengedsz testeden, mint a fájdalmat, a gyászt, az ételt. Átégeted a problémát... és megújulva kisétálsz belőle, mosolyogva ismét! Erősödtél!! A szépet, pedig emlékeidben tartod tovább... a jelenedben és mikor visszaemlékszel, mosolyogsz! Mosolyogsz, mint akkor, mikor elhagytad az alacsonyat... mikor nem vettél róluk tudomást! Mikor nem határozta meg életedet a rossz... mikor csak arra acsarkodsz!
ENGEDD EL!!! ÖRÖKRE! ENGEDD EL... míg nem késő!!! Mert ha a mélybe zuhansz... a tömeg ujjongani fog, "Nyertünk barátaim... elértük, amit el akartunk."
És én akkor kelek fel félálmomból, szerényen mosolyogva... "korántsem... barátaim".
Figyeljétek a kezem: F*ck... és a dolgot számra többé nem veszem. (=
jepjepjep
foof
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése