....olyan régen sírtam ilyen őszintén....
...olyan régen láttam türkömet könnyeimbe...
..olyan igaz, e sós csoda, mely arcomon végigpereg..
.oly igaz, mint Te Magad, ha előttem állsz és tovább szeretsz.
Hadd sírjak még, hadd jöjjön ki minden feszültség... mert most tényleg boldogságból sírok, igaz könnyekért, igaz valóságért, háláért! Soha nem tudtam, hogy van sírás és sírás között különbség... Nem éreztem, vagy nem akartam... de borzasztó jó!!!
Még ha az egész arcom vizes is, még ha távol is vagy Tőlem... még akkor is, hogy a barátaim távol vannak, akkor is, ha a szüleim már alszanak. Akkor is, ha elhagyom a mát, és a holnapba lépek át... sírok értetek, Érted, a családomért!!! Sírok mindenkiért... hogy valaha Veletek jártam utamat, hogy valaha örültem Veletek... boldog emlék ez, ezért érdemes sírni is... boldogságból, igazból...
foof
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése