Kérdezted már valaha magadtól, hogy mit jelent számodra az, hogy barátság? Voltak olyan gondolataid, hogy kik azok, akiket oda sorolsz és kik azok, akiket nem? Én személyiségileg szangvinikus, kolerikus vagyok, ami röviden annyit jelent: szereti a jókedvet, szeret nevetni, közvetlen az emberekkel, szeret ismerkedni, ha valakit megszeret, azt teljes szívből őszintén és becsülettel szereti, bizonytalan dolgokba nem kezd bele, ami felesleges, azt elhagyja, szabadságvágya határtalan, ugyanakkor a realitás talaján jár, ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi, alázatos a munkával szemben, tervezni és betartani is képes. Őszinte, igazságérzete hatalmas és fontos neki, hogy ki szereti és ki nem. Mint ahogy kisebb koromba leszartam, ki hogy viszonyult hozzám, úgy az idők során, egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, miért nem szeretnek emberek. Sok csalódás után kerestem magamba a hibát és ha megtaláltam, még utána is rosszul éreztem magam. Rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen senki sem tökéletes. Nekem is vannak hibáim, vannak érzéseim és tetteim, amikért felelősséget kell vállalni. És talán ez volt az a nagy mérföldkő, ami felismertette bennem, valami nem stimmel. :S
Középsuliban kezdtem ismerkedni a gondolattal, hogy felelősségtudat. Sokszor az osztály érdekében vállaltam a folytonos feleléseket irodalom órákon, amiért én ötöst kaptam, az osztály megváltást! Sokszor elvittem a balhét több probléma esetén, mert fájt, h mással rossz történik. Ez nem mártírkodás, ne érts félre, egyszerűen ez jött ki belőlem. Mint ha reflexszerű lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése