Kitekintés 1.

Közel 7-8 bejegyzésben elmondtam 18 évemnek kicsiny pillanatait, de nem az összeset. A barátkudARCOKról még nem is beszéltem, de az eddigieket összevetve... persze, biztosan vannak borzasztóbb sztorik is, bizonyára. Nem is mondom azt, hogy sajnálj és sírj velem, épp ellenkezőleg. Mosolyogj ha kell, légy komoly, ha erre van szükséged és lépegess tovább velem/mellettem/utánam/előttem... mert az élet megy tovább. Ezért kérdem meg, hogy mi lett volna ha ezeket a dolgokat olyan kudARCnak fogom fel, ami miatt nem tudok tovább előre mozdulni? Nézd meg mi történt a tanárjaimmal. Egy életük volt, melyet nem értékeltek eléggé és olyannyira, hogy változtassanak rajta. Én változtattam, ezért tartottam ott 18 évesen, ahol tartottam. Sajnálatos, hogy ilyen példákon keresztül kellett megtudnom, mit éreztek Ők és miken mentek keresztül. Én is sok mindent átéltem már kiskoromba, talán ezért tudom kívülről látni saját magamat és fogom fel a történések miértjét.