Felvételi! Kisebb-nagyobb problémák miatt a VÍZMŰbe mentem, ahol keresztfaterom tanított. Sajnos nem tudta mire vállalkozott. Addigra már eléggé konfliktus kereső voltam, ahhoz képest, hogy régen csak ültem, miközben pofánb*szott a tanár, vagy esetleg kiemelt a padból és a fülem mellett két centivel üvöltözött.
Hát bementem az első nap. Ismét kerestem a fiúk társaságát, de volt egy lány, aki általánosba évfolyamtársam volt, a Kati és neki volt egy unokatesója, a Bogi. Velük kezdtem barátkozni, benne voltak minden fantasztikus dologban. :) Nevettünk együtt, csavarogtunk, szünetekbe sétáltunk, stb. Aztán jöttem a pillanatok: "egyenruha" :S, "egyencipő", stb., stb. Hála a felismerésnek nem tartott sokáig a dolog, mert másodikra lázadó lettem. :D Rózsaszín hajjal mentem be sulikezdésre, nyakkendővel a nyakamon és a derekamon, mint öv. A legfeltűnőbb színű ruhákba jártam. Volt egy kedvenc kollekcióm. A biciklis felsőm, ami béna lila és neon narancssárga színű volt, egy fekete nadrággal, ciklámen sállal és a "globe" cipőmmel. Ehhez meg még a hajam, ami két oldalt le volt nyírva, középen meghagyva hosszún, elől szőke-fekete kombináció, melyet az ide-oda fésülés idézett elő, mint színváltós hologramot. Hátul meg ciklámen. Azt ne hagyjuk ki, hogy emellett még fogszabályzóm is volt. :) Imádtam a fogszabályzómat, mert ekkor volt a legtöbb udvarlóm, csak éppen nem érdekeltek a fiúk. :)
Bukta!
Hát én így jártam föl s alá a suliba, élveztem az életet, cigiztem, haverkodtam, bolondoztam és olykor óráról is lógtam. Persze jön a felismerés, egy ilyen lány biztosan benne volt minden balhéba és lógásba, csak éppen akaratomon kívül kerültem ilyen helyzetekbe. Másodikba volt egy órám: műszaki rajz. Nagyon szerettem, hisz imádtam rajzolni, de a tanár nem szeretett, vajon miért!? :D És ahogy kezdődtek az órák egyre hamarabb következett be a folytonos és már-már unalmassá vált mondat: "Csatlós Kata hagyja el a termet!" Én volt, hogy már be sem mentem órára, hanem a büfébe ettem, meg kimentem cigizni. :) Vagy azon rágott be a tanár, hogy már megint hogy nézek ki, vagy azon, h nem csináltam meg a házit. Tény és való, ezeket többször elhanyagoltam, de pótoltam őket és nem egyedül voltam. Aztán mikor már a házikat megcsináltam, megszokásból küldött ki, meg egyszerű hányingerből. Mondom fasza, legalább van külön bejáratú lyukasórám. És nem is érdekelt. Persze harmadikba is volt műszaki rajz 2 órám. Uhhh... mondom fasza lesz. Kezdtem kicsit kupálódni, híztam is (-_-), de a hajam már nem csak 4-5 színű volt. Be szerettem volna bizonyítani a tanárnak, hogy nem vagyok egy link, ahogy Ő azt gondolja. Minden órára megcsináltam a házit, jól viselkedtem és még Bogiéktól is elültem, hogy ne vádoljanak az örökös pofázással. Persze, amiért már tudták, hogy állandóan ment a tracsparti, sokan ismerték a felszólítást, "Kata fogja be a száját..." :) Egy ideig tűrtem! Visszatérve, éppen dolgozatot írtunk és előző óráról hiányoztam és megkértem a tanárt, hogy napolja el nekem a dogát. Erre azt felelte: "Nagyon ügyes tanítványom vagy Kata, próbáld meg, mert tudom, hogy képes vagy rá, hisz sokkal több ilyen diákra lenne szükség ebbe az osztályba..." (o_O) Éééén... köpni-nyelni nem tudtam. Hát mondtam, hogy ilyen nincs. :)
Mi lett volna, ha nem akarom bebizonyítani nem csak a tanárnak, hanem a keresztfaternak és magamnak, hogy mire vagyok képes? ...mai napig egy link lennék a szemükbe, aki semmirekellő. És az én lelkem sem talált volna nyugalomra, hogy miért kaptam mindig az intőket másodikba. Örültem, hogy így döntöttem, mert minden ember az elismerés mozdít előre, hogy bizonyítani tudjon és h sikerélménye legyen. Ezért mondjuk azt, hogy boldog vagyunk, csak sokan nem ismerik fel, vagy meg sem tudják fogalmazni magukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése