És hogy mit tanultam a tapasztalataimból? A nők ismét csalódást okoztak számomra, mind tanárban, mind diáktársakban. És hát persze, hogy továbbra is fiúk körében töltöttem napjaim minden másodpercét. Ahogy azt mondtam is, elültem a csajoktól. És jó is volt, mindaddig... :D míg az osztályfőnököm száját el nem hagyta a szállóige: "Csatlós Kata azonnal fogja be a száját!!" Mondanom sem kell, tanultam mint a hülye, mert töriből feleltetés volt. Mondom "pörfikt hámöni" ha most engem fog kihívni "duma" miatt felelni. Persze azt sem kell említenem, hogy Bogiék pofáztak én olvasgattam a könyvet, de valahogy nem tudtam visszafogni magam és visszaszóltam. Közöltem kicsit közepes hangon a tanárral, hogy nem hiába ültem el az előző helyemről és legyen szíves először kérdezni, aztán tényeket közölni. A tanárnak sem kellett több, mint minden idősebb ember, a korát kezdte el firtatni és a beosztását. Mondom: "oh, hogy így védekezünk! Hát akkor játszuk meg."
Én közöltem vele, hogy tapasztalataim szerint akkor szoktak ilyenekkel védekezni, ha nincs más érvelési mód, valamint ha nem tudnak vitázni azzal a mondattal, ami mindkét fél számára azonosan gyűlik az agyban: ez az igazság! Amiért igazságtalanul szólt rám, és én igazságosan szóltam vissza, hebegett-habogott majd mikor meguntam, kimentem. Visszatértem pár perc múlva és az első pad tetejére leültem a tanár elé és közöltem vele, hogy ezt nem tűröm most már és kérjem bocsánatot. Tudom, hogy tiszteletlen vagyok, de most jobb lesz, ha egyenrangúnak kezel, mert ezt máshogy nem megy. Azzal fenyegetett, hogy kitilt a töri órák hallgatásáról, és így az érettségimnek is lőttek. :D Hát mondom, hajrá... főleg, hogy jobb viszonyt ápoltam az egész igazgatói karral, mint Ő. Az igazgató puszipajti volt, az igazgató helyettes egyenesen jó barát. :) A tanár azt mondta, ha már megszakítottam az órát, akkor akár ki is mehetek megint. Mondom, na ebben legalább egyet értünk. Viszlát!
Kimentem és majdnem szétvertem mindent. Majd hallgatóztam a terem ajtaján és a tanár bevallotta, hogy elég szarul intézte ezt el és hogy sajnálja, hogy így viselkedett. Persze én is tudtam, hogy tiszteletlen voltam, de ha nem tartottam volna ki a az igazam mellett... mi lett volna? Ismét megkaptam volna, amit eddig is: elnyomást, megalázást, megvetést, de megfogadtam, hogy többet nem lesz ilyen! Így is tettem.
Az incidens után bocsánatot kértünk egymástól a tanár nő is és én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése